Áttörés

A választás éjszakáján csak két párt ünnepelt pezsgővel és pogácsával. A Jobbik, amelyik négyszázhuszonhétezer szavazójával egy mostani országos választáson simán bejutna a parlamentbe, és az LMP, amely beküzdte magát a politikai arénába.

Szégyen, hogy egy nyíltan cigányellenes párt ekkora sikert érjen el, mégis ez történt. A Jobbik megalakulásától fogva cigánybűnözésről beszélt, szította és felerősítette a cigányokkal szembeni ellenérzéseket, és félelmet, elhitette, hogy ők hozzák az egyetlen megoldást a sok másik tehetetlen párttal szemben. És az emberek hittek nekik. Legjobb választási eredményeiket ott érték el, ahol magas a roma lakosság aránya, és ahol az egymás szomszédságában élő emberek közötti feszültséget sikerült minden alkalommal etnikai színezetű konfliktusnak feltüntetni. Most látszik igazán, mennyire hiányzott az intézményi, jogi, anyagi és erkölcsi támogatás a szegénységben élő, iskolázatlan, munkanélküli tömegek számára, mekkora szükség lett volna a cigányság integrációjának elősegítésére az elmúlt évtizedek folyamán. Minden politikai erőnek el kell gondolkodnia ezen.

A választási eredményekből az is kiderült, hogy a Jobbik vidéken szerzett nagy támogatottságot, ráadásul ott is, amelyet MSZP-s fellegvárnak hihettünk. Nem csupán a Fidesztől szereztek szavazatokat, hanem meg tudták szólítani az MSZP-ből kiábrándult baloldali szavazókat is szép számmal. Ózdon 23%-os eredményt ért el az MSZP, és 33%-ot a Jobbik. A kisember fél és tehetetlen, a bőrén érzi a válságot, de az okait nem érti. Talán nem is akarja megérteni, egyszerűbb, ha megmutatják neki, ki az ellenség, akivel nem neki kell megharcolnia, lesz, aki elvégzi helyette ezt a munkát. A gárda mindig készen áll. A haza nevében, a magyarok nevében.

A Jobbik sikerrel célozta meg a fiatalokat is, akik történelmi ismeret és tapasztalat híján könnyen felülnek a demagógia és a populizmus hangzatos képeinek és jelszavainak. Ilyenkor derül ki igazán, mekkora szükség lenne a múlt ismeretére, tisztességes történelemoktatásra az iskolákban.

Előfordult már Magyarországon, hogy egy szélsőjobbos párt bekerült a parlamentbe, és nem dőlt össze a világ. Túléltük azt a néhány évet, és régóta hírt sem hallunk felőlük. De annak a pártnak nem volt félkatonai alakulata, nem volt gárdája, nem tudta ilyen eredményesen integrálni a szavazói bázisát, és lényegesen kisebb nyilvánossággal működött. Most – az európai választás következtében – kitágult a nyilvános tér, az egész Unió tudomást szerezhet arról, mit jelent a magyar radikalizmus. Ne gondoljuk, hogy ennek tapsolni fognak. Európa nagy részében a jobboldal mereven elzárkózik a szélsőségektől, nem kacsintgat feléjük. És ez lényeges különbség. A magyar jobboldalnak, de a többi politikai erőnek is lesz min elgondolkodnia az elkövetkező időszakban, ha valóban európai országot akarnak.

(Lévai Katalin európai parlamenti képviselő, szociológus, író)